Tenziós fejfájás

Ez a leggyakoribb fejfájás-forma, előfordulása egyes statisztikák szerint 70-80%, nőkben gyakoribb, de férfiakat is szép számban érint. A migrénnek ellentétben ez nem rohamok formájában jelentkezik, gyakoribb a mindennapos, de legalábbis heti többszöri előfordulás. A fájdalom kevésbé erős, mint migrénben, inkább tompa vagy feszítő jellegű, gyakran olyan, mint egy abroncs vagy satu, ami az ember fejét szorítja. A betegeknek általában nem a fájdalom erőssége okoz igazán gondot, hanem az, hogy nehezen vagy egyáltalán nem múlik el. Hányinger, hányás, fény vagy hangok iránti túlérzékenység tenziós fejfájásban nem jellemző, de a két utóbbi enyhe formában előfordulhat. Leggyakrabban az összpontosítást, a munkához szükséges tartós odafigyelést akadályozza a fejfájás. Ezt sokan a szellemi leépülés, kezdődő Alzheimer betegség jelenként értékelik, de különösen fiatalabb életkorban ez szinte soha nem igazolódik.

Ebben a fejfájás-formában sem ismertek pontosan az okok, úgy gondoljuk, hogy szerepe van egyrészt a fájdalom-feldogozás – valószínűleg itt is öröklött – működészavarának, másrészt fej körül találtható, sokszor egyáltalán nem látványos izmok és a nyak-vállövi izmok tartós összehúzódásának. Ez utóbbira utal egyébként a „tenziós” elnevezés is. A tenziós fejfájás fenntartásában gyakran van szerepe a stressznek, a mozgásszegény életmódnak. Legfontosabb ezért a rendszeres mozgás, szükség szerint relaxáció, autogen tréning elsajátítása és rendszeres gyakorlása. Szükség lehet gyógyszerekre is, fájdalomcsillapítóként itt is a nem kombinált formákat részesítsük előnyben, mert a gyógyszerekhez való hozzászokás súlyosbíthatja a fejfájást. Tartós eredményt csak a fejfájást fenntartó tényezők felkutatása és lehetőség szerinti kiküszöbölése de legalábbis megfelelő kezelése hozhat.